Fotótúra a Bajkálon

A fotósok nem ok nélkül rajonganak a téli Bajkálért, fotótúránk bolygónk legizgalmasabb jeges világába kalauzol: Irkutszkban kóstolunk bele Szibériába, csemegézünk az orosz Távol-Kelet konyhájából, aztán klasszik 4×4-es UAZ-ainkkal a Bajkál méternyi vastag, üvegtiszta jegére gördülünk, kristálypalotát idéző jégbarlangokat fedezünk fel, tájképezünk a meghökkentő formájú sziklafokoknál, fotózunk embermagas, türkizkéken szikrázó jégtáblákat, kipróbáljuk magunkat lékhorgászként, hallevesezünk, szán elé fogjuk magunkat és mérföldnyi vízoszlopon túrázunk (de lesz kísérőautónk), sátrat verünk a jég hátára, amit vaskályhával fűtünk, gőzölődünk szibériai szaunában, mártózunk a Bajkál jégkásás vízében (ez opcionális), falubelieknél éjszakázunk, lesz nagy közös főzés: omul, borscs, pelmenyije, szürcsölünk hozzá vodkát a talpunk alatti 600 km-es jégpohárból, és utolsó nap, habnak a tortán, szibériai huskyfogattal és motoros szánon keresztezzük másodszor a Bajkált, hogy körbe érjünk Irkutszknál.

A Bajkál a világ legnagyobb édesvizű tava, az oroszok még ma is tengerként emlegetik, sok száz kilométeren át nyújtózik a szibériai vadonban, számszerűsítve: 636 km hosszú, szélessége 80 km. A tó más kivételes mutatókkal is bír: egymaga tárolja Földünk édesvízkészletének ötödét, 1642 méteres mélységével szintén világcsúcstartó és egyben a legöregebb tó is, korát 25 millió évre becsülik. Ivóvíz tisztaságú, 40 méter mélységig átlátszó. A Bajkál immár világörökségünk része, jórészt azért, mert állat- és növényvilága ugyancsak egyedülálló, az itt elő fajok kétharmada sehol máshol nem él a bolygón. Sorolhatnánk tovább a legjeit, de világ egyik legtitokzatosabb természeti jelenségét M. Lengyel László szavai érzékletesebben adják át:

Vannak a Földön helyei a csöndnek, amelyek erőterében elgyöngülnek a szavak. Értelmüket vesztik vagy mást jelentenek. Itt mindig egyedül van az odavetődött idegen, mert nem tud kiszabadulni abból a harangból, amelyet az e helyen kiszakadó Én és a Hely, e kettő megismételhetetlen kölcsönhatása borít föléje. Önmagával is, a hellyel is kettesben marad. Ilyenkor a halandó érez, és ha van egy csöppnyi esze, akkor nem próbálja elmagyarázni másoknak, hogy tulajdonképpen mit is érzett. Nem tudná. Számomra ilyen hely a Bajkál, szálfaegyenes fenyőkkel, néhol nyírekkel a tó körüli meredek hegyoldalakon, mögöttünk a csúcsok, előttünk a végeláthatatlan víztükör. A Bajkál-tó, hegykoszorúba zárt édesvízi tenger, legenda, himnikus tisztaságú dal és trágár csasztuska, csoda és hétköznap, kristálytiszta és megismerhetetlen, hatalmas, megközelíthetetlen és védtelen, és sebezhető, mint Oroszország lelke.

Kedvcsináló videó: A BAJKÁLI JÉGVILÁG HANGJAI

A fotóstúrát mind szakmailag, mind logisztikailag Szabó Zoltán keletjáró fotóművész vezeti, akik harminc éve otthonosan mozog Ázsia hagyományos kultúráiban. A Bajkálról készített fotóriportja sajtófotó-díjas lett, az anyagból díjnyertes fotókönyvet jelentetett meg, munkáit félszáz egyéni kiállításon mutatták be, illetve magazinok rendszeresen publikálják.

NEM NYARALÁS!

Ez egy aktív túra, ha pihentető nyaralásra vágysz, rossz helyen keresgélsz. Szibériában kilépünk a komfortzónánkból: a tartós fagypont alatti hőmérséklet nekünk európaiaknak szokatlan, a vadon szélén fekvő turistaszállásaink sem wellness hotelek. Napjainkat igyekszünk tartalmasan kitölteni fotózással (sokszor minimális pihenő- és szabadidővel), sokat leszünk jégen, ezért túránk sokaknak fárasztó, megerőltető lehet. Nem elijeszteni akarunk, hiszen az átlagos kondíció elegendő és vannak jóval 60 év feletti útitársaink is. Ha készen állsz életed felejthetetlen kalandjára és jól bírod a gyűrődést, köztünk a helyed. Nem fogsz csalódni!

RÉSZLETES PROGRAM

1. nap Már5. Repülőút Szibéria felett
Délelőtt indulunk Ferihegyről és moszkvai átszállással Irkutszkba repülünk

2. nap Már6. Landolás Irkutszkban, jégre lépünk és belekóstolunk Szibériába
Reggel érkezik repülőnk Szibéria szívébe, Irkutszk nagyvárosába. Frissen sült pirózskit, zakuszkákat és más szibériai csemegéket reggelizzünk a hangulatos piacon, aztán kisbuszunkkal északra, a Bajkál dereka felé vesszük az irányt. A hóval borított tajgán keresztül délután érjük el szálláshelyünket, az Ujuga-foki, komfortos turistaházat. Itt találkozunk először Szibéria jégpáncél alatt szunnyadó, legendás tavával, máris kipróbáljuk magunkat gyalog a jégen, átruccanunk a közeli szigetecskére.

3. nap Már7. Hajnali képek a Sárkány-fokról, 4×4 keréken a jégen, lékhorgászat és halászléfőzés a Maloje Morjén, Olhon, a sámánok szigete
A vadon által körbevett Bajkálon csak a déli sarok mentén vannak utak, a forgalom inkább télen a vastag jegén zajlik (tél végére a tó a déli és északi szeglete közt valóságos autópályák alakulnak ki). A közútról mi is jégre, egyúttal négy kerék meghajtásra váltunk, klasszik dobozos UAZ-aink napokig otthonunk, kisérőnk és segítőink lesznek. Ezen a napon a Bajkál-tó védett medencéjét, a vad szigetekkel tarkított Maloje Morjét (Kis-Tenger) fedezzük fel. A nap első fényeiben az Ogoj szigeti, fantasztikus formájú Sárkány-fokot fotózzuk, felkapaszkodunk a tarka imzászlók oltalmazta buddhista sztúpához is, aztán a helyi halászoktól ellessük a lékhorgászat fogásait, magunk vágunk léket és fogjuk az ebédre valót: bajkáli lazacot, helyi nevén omult. Halászlevezés után Olhon szigetének egyetlen lakott települése, Huzsir felé indulunk.

Olhon az ősidők óta a sámánok földje, Burjátia szakrális központja, az itt élő burjátok szerint a sámánenergiák egyik csakrája. A falucska alatt magasodik a Burhán-fok, az a sámánszikla, ami előtt a legenda szerint Dzsingisz kán is meghajolt. Huzsir takaros vendégházában szállunk meg, de még vacsora előtt felfűtjük és kipróbáljuk a bányját, a hagyományos szibériai gőz-szaunát. Föltöltekezünk meleggel, hiszen a következő két napot a jégen töltjük.

4. nap Már8. Jégbarlangok Olhon körül, piknik a szabad ég alatt a Hoboj-foknál, sátrazás mérföldnyi vízoszlopon
Elhagyjuk a komfortzónát, egész napos UAZ-os túránkon északra indulunk. A sziklás partnak ez a része a “vízről” a leglátványosabb, több helyen is megállunk, Haranci szigetén gigantikus, jéggel borított sziklaformációkat fotózunk (az olykor 3-4 emeletnyi természetes jégszobrokat decemberben a viharos szél által felkorbácsolt és felcsapó hullámok megfagyó vize építi), a Három Fivér-foknál fantasy filmek díszletét idéző jégbarlangok mélyére mászunk. Olhon legészakibb pontján, a fotogén Hoboj (burjátul agyarat jelent) jégszikláinál táborozunk le ebédre és pazar díszletek között piknikezünk.

Ezen a ponton kinyílik a “tenger”, itt a legszélesebb (80km) a Bajkál, tiszta időben későbbi uticélunk, a Szvjatoj Nosz félsziget sziluettjét is látni. A sziklafok alól repedések vonalai indulnak a végeláthatatlan jégpáncélon a szélrózsa minden irányában. Tovább haladunk északra és napnyugta előtt a Bajkál közepén, a legmélyebb pont (1640 m) fölött verünk sátrat. Itt egészen széles a tó, van úgy, hogy egyik partot sem látni – olyan érzés, mintha a sarkvidéken lennénk. Március közepén éjjelente mínusz 10-20 fok várható, ezért sátrunkat fatüzelésű kályhával fűtjük.

5. nap Már9. Trekking a jégen, vodka a világ legnagyobb kristálypoharából
Sátorbontás után gyalog szánokkal vágunk neki a Bajkálnak, a nyugati part felé. Csak minimális terhet (meleg ruha, termosz, fotóscucc) húzunk magunk után pehelykönnyű szánjainkon, minden más csomagot, felszerelést előre küldünk az UAZ-okkal. Alattunk a jég újabb és újabb meglepő formákat vesz fel és itt érződik igazán, hogy a harmad magyarországnyi jeges takaró alatt csak látszólag szunnyad a tó: rianások követik egymást, hol hosszan visszhangzó pendülésként, máskor éles, puskalövésszerű durranással, megint máskor tompa, mélyben elhaló morajjal. Van úgy, hogy egyik partot sem látni – olyan érzés, mintha a sarkvidéken lennénk. A márciusi nap fénye egy-egy kósza jégkockán megtörve idővel stampedli nagyságú mélyedéseket is olvaszthat a jégpáncélon, ha ezeket csurig töltjük, 600 km-es pohárból vodkázhatunk. Éjszakára a Solnyecsnaja meteorológiai állomás maroknyi kolóniájának vendégei leszünk, a bányjában újra föltöltekezünk meleggel.

6. nap Már10. Bajkál átszelés, Uskáni-szigetek, az édesvízi fóka otthonában
A nyugati partról a keletire indulunk. A Bajkál jege és a jég felszíne megunhatatlanul változatos: ahol nem borítja hó, mély tintakék, néhol milliárdnyi, vakító fehér vagy türkiz levegőbuborékkal vegyítve, máshol teljes vastagságában fátyolszerű repedésekkel szabdalt, még arrébb makulátlanul átlátszó, mint a frissen polírozott ablaküveg. Ez utóbbin járni ijesztő – űrbéli – érzés, méternyi vastag, láthatatlan jég és még egy mérföldnyi kristálytiszta víz a talpunk alatt! Néhol hosszan elnyúló torlaszok vagy kiterjedt jégtáblamezők keresztezik utunkat, ilyenkor kerülnünk kell.

A meteorológiai állomás néhány fős személyzete a tó közepéből kiemelkedő négy aprócska Uskáni-szigetnek csak egyikét lakja, a többi háborítatlan természetvédelmi terület, a nyerpa (bajkáli édesvízi fóka) legnépesebb kolóniájának otthona. A fókák a kemény telet hó alatti üregekben vészelik át, kis szerencsével hófehér kölyökfókával is találkozhatunk. A Bajkálon itt, a szigeteknél fotózhatunk látványos, gigászi jégtorlaszokat, a természet erői egymás hegyére-hátára, embermagasság fölé halmozzák a türkizkéken szikrázó, hatalmas jégtáblákat.

7. nap Már11. Nomád fürdő, vecserinka Kurbulik halászfaluban
UAZ-ainkkal a Szvjatoj Nosz félszigetet északról kerülve a hegyek által védett Csivirkuj-öbölbe fordulunk, útbaejtünk jégbarlangokat és egy hőforrást, szabad ég alatt mártózunk a gyógyvízben, végre kiáztatjuk elcsigázott tagjainkat. Estére érkezünk a félsziget egyetlen településére, Kurbulik halászfalujába, a kisboltból újratöltjük elapadt készleteinket, hogy a vendégházban megünnepelhessük a szerencsés partot érést.

8. nap Már12. Vissza a civilizációba, az óhitűek mesefaluja
Uszty Barguzinban elbúcsúzunk sofőrjeinktől és mindentjáró dobozainktól. Dél felé indulunk és Burjátia fővárosán, Ulán Udén keresztül az óhitűek földjére érkezünk. Az 1600-as években néhány ezer kelet-európai, ortodox hitű család az egyház vallásreformja elől a távoli Szibériába vonult önkéntes száműzetésbe, azóta óvják-őrzik eredeti hitüket, életszeretetüket, festik újra és újra tarkaszínre rönkházaikat. Tarbagataj annak az öt, mesébe illően virágosra-színesre pingált falucskának az egyike, ahol belekóstolunk az óhitűek hagyományos életébe, szertartásaiba, főztjeibe.

9. nap Már13. Ivolginszk kolostora, a buddhizmus érintése
Burjátia nem csak a sámánok és az óhitűek földje, a lámáké is. A buddhizmus északi határán fekvő ivolginszki kolostor a szibériai buddhisták spirituális központja, zarándokhelye. Délelőtt meglátogatjuk a kolostoregyüttest és résztveszünk a napi szertartáson. Több órás utazás után estére érünk Tanhojba, ahol már várnak ránk négylábú barátaink és a szánok.

10. nap Már14. Kutyaszánozás, Bajkál-átszelés huskykkal
Reggel lázas pakolás, kutyaszános gyorstalpaló: a Bajkál Kutyaszán Központ hajtói mesélnek nekünk az eredetileg Kamcsatkáról származó szibériai huskyról, beavatnak, hogyan kell befogni a kutyákat, hogy lehet irányítani a szánt, ami nem ördöngősség, de egy kis gyakorlat nem árt. Három tucat kékszemű husky lelkes csaholása közepette – másodszor is – nekivágunk a Bajkálnak. Hátizsákjainkat kísérő motorosszánok szállítják, így aki zabolátlan, gépi lóerőre vágyik, ezt is kipróbálhatja. Itt a legkeskenyebb (légvonalban 40 km) a Bajkál, kutyafogatainkkal naplementére érünk a túlsó partra, Lisztvjankába. A sikeres átkelést kiadós vacsorával és vodkával ünnepeljük.

11.nap Már15. Időutazás az építészetben, lazítás Irkutszkban
Reggeli után Irkutszk felé vesszük az irányt. Útba ejtjük Talci szabadtéri skanzenét, ahol képet kaphatunk az őslakos evenkik tajgai életéről és Szibéria újrahódításának hőskoráról a 17-19. századi rönképítészeten keresztül. Délután bóklászni indulunk Irkutszk városközpontjában, ajándékokat mazsolázgatunk, beugrunk a nagypiacra szibériai csemegékért. Homestay-ünkben háziasszonyunk főz vacsorát, igazi szibériai menü lesz: omul, borscs, (céklaleves), pelményije (töltött tésztatáska).

12. nap Már16. Búcsú Szibériától
Reggeli után irány a reptér. Most is moszkvai átszállással repülünk, az esti órákban landolunk Ferihegyen.

FONTOS:

Fotótúránk kettős célja, hogy ütős képekkel és intenzív élményekkel térjünk haza. Ám elzárt, speciális régióba, téli időszakban utazunk, ráadásul a Bajkál jege minden évben máshogy fagy be és a fényekkel is folyamatosan kalkulálnunk kell. Az esetleges extrém időjárási és útviszonyok átírhatják az eredeti menetrendet, így előre szólunk: az útiterv hozzávetőleges.