KUBA fotótúra

Zoli sokadszor járt Kubában, de ugyanolyan lelkesedéssel fényképezi, mintha először lenne itt, ugyanakkor az ő helyismerete, nyelvtudása és kommunikációs készsége teszi lehetővé, hogy olyan helyzetekbe kerülhessünk – például iskolák vagy a boksz klub meglátogatása – amihez az átlag turista egyszerűen nem fér hozzá. Lenyűgözve figyeltem, ahogy kapcsolatot létesít, eladdig „vadidegen” személyeket megszólít, majd hamarosan az illetővel olyan kapcsolatba kerül nemcsak ő, de mi is, mintha örök idők óta ismernénk egymást – és mindez átüt az elkészült fotókon.

Kuba egyenlő életöröm, mosoly, szenvedély, áramlat és jelenben lét, a rum pedig mindezeket egy üvegcsébe zárja. Aztán kiszabadul a szellem(ünk) a palackból és kreatív fotózásban nyilvánul meg, inspiráló környezetben, remek társaságban, szabad szellemű emberek között. Kuba megérint, kicsit minden út átalakít persze, hozzám tesz, épít, de ennek az országnak a hangulata inkább falakat bontott, belülről, mélyről, finoman, lágyan, észrevétlenül.

A turistás Kuba kicsicsázott épületei helyett valódi kubai utcákon jártunk és valódi emberekkel találkoztunk. Bár beszélnek idegen nyelvet a szigeten, szavak nélkül is megértettük egymást, és a találkozásokból számos remek fénykép született. A leromlottságukban is bájos városok tökéletes hátteret kínáltak ehhez. Ez a fotótúra valódi időutazás a lassan eltűnő igazi Kubáról. Sietni kell ide, mert talán néhány év múlva, légkondicionált egyenszállodánk egyenpartját bámulva vágyakozva emlékezhetünk rá, milyenek voltak a néhol még meglévő forradalmi plakátok, a színes-szagos amerikai old timerek, a barátságos, modellkedő helyiek – az igazi Kuba feeling.

Bárki aki Kubába indul, tudja hogy nem egyszerű kalandra vállalkozik (hacsaknem egy all inclusive hotelbe akarja elszigetelni magát a helyiektől). Alapvető dolgok hiányát, pl wc deszka, pótkerék vagy tej, viszont könnyen feledteti velünk az egyedi és hamisítatlan, salsával, old timerekkel, hajcsavarós nőkkel és szivarozva dominózó férfiakkal teli utcákkal, retró kommunizmussal és persze jó sok rummal átitatott hangulat, melyet megörökíteni már csak nagyon rövid ideig van lehetőség.

Sietve, kíváncsian, amatőr fotósként érkeztem Kubába. Veletek az eltöltött idő alatt érzékenyebb lettem, minden rezzenésre-mozdulatlanságra, hangra-csendre, fényre-árnyékra. Betekinthettem nyitott ajtókon, ablakokon belső terekbe és félig zárt spaletták mögött rejtőzködő nyílt, őszinte szempárokon keresztül lelkekbe. Köszönöm a KINCSEKBEN gazdag KAMERÁS utazást!