Rólam

Szabó Zoltán

Szabó Zoltán

fotográfus, utazó, a Kincseskamera alapítója
VILÁGOK ARCA

Még az egyetemi évek alatt, több hónapos túrákon habarodtam bele a hátizsákos utazásba, egyúttal Ázsiába.

PEDIG MILYEN VISZONTAGSÁGOS VOLT!
Akkoriban diákként napi három dollárból utaztam, ha már repülőjegyre sem futotta, szárazföldön vágtam neki, egyszer Pakisztánnak, többször Szibériának. Iránban kamiont stoppoltam, Bangkok utcáin a legolcsóbb mozgóárusoknál ettem, Indiában jobbára a veszedelmes csapvizet ittam, hogy ezzel is spóroljak, aludtam a Thar sivatagon át robogó busz tetején, éjszakáztam ülések alá dobált szemétben a túlzsúfolt Sanghaj expressz harmadosztályán, napokig fetrengtem betegen a Sárga-folyó hátán egy hajó gyomrában. Keltem át citerázó térdekkel a Nanga Parbat rohanó gleccserpatakja fölött, a guatemalai maja indiánok között megbolhásodtam, Kubában kis híján letartóztattak, sátraztam mínusz harminc fokban a Bajkál jegén, és szenvedtem a Csoma-járta Himalája ötezres, szédítő hágóit.

ÉS MILYEN VARÁZSLATOS VOLT!
A nyitott lelkű keleti emberek, testközelből a lávát hányó Pacaya vulkán, a zarándokokkal teli szikh Aranytemplom, medvecsapásokon járni a vad szibériai tajgát, és szerelmesnek lenni Quetzaltenangoban! Voltam díszvendég kicsiny tibeti esküvőn, cellatársnak fogadott egy buddhista szerzetes, salsáztam

kubai építőtáborózókkal, és takaróztam csillagokkal a perzsiai Lút sivatag dűnéin.

Diplomaosztóm másnapján szakítottam is a közgazdászsággal – úgy döntöttem, inkább fotográfus leszek és vissza-visszajárok a már ismerős kultúrákba. Azóta huszonöt év szaladt el, benne egy három éves állami fotóművészeti ösztöndíjjal, tagja lettem a Magyar Fotóművészek Szövetségének és alapítója a Pillanart Magyar Esküvőfotós Szövetségnek. Belefért még félszáz önálló kiállítás, féltucat könyv, rangos sajtófotós és könyvművészeti díjak. Az út porával együtt ragadt rám a nyelvekből is, angol, orosz, spanyol, egy kis perzsa, csipetnyi tibeti.

A három évtizednyi utazás során mintha a Világok arca tekintett volna vissza rám: megismételhetetlen tájak, arcok, sorsok, világvallások. 2012-től ezeknek az utazós-fotós kincseknek az esszenciáját töltögetem bele a Kincseskamera fotótúráiba.

Amikor itthon vagyok, örömmel fotózom riportos stílusban esküvőket, csak annyit, ami még jól esik.

Újabb kalandokról a mai napig ábrándozom. Egy nap majd beszuszakoljuk a népes családot a Volkswagen kisbuszba és négy keréken vágunk neki Indiának.