UTAZÓ ÁLLVÁNYOK I.

Bevetésen a Himalájában.

A MANFROTTO BEFREE háromlábú állvány és a monopodként is használható OFF ROAD WALKING STICKS névre hallgató túrabotja.

A Kincseskamera év végi Himalájai túrájának két segítőtársa volt a Manfrotto két off road terméke, a BeFree háromlábú állvány és monopodként is használható túrabotja.

fotótúra, manfrotto, állvány, kincseskamera, Ladakh

Elérkezett az év vége, irány Ladakh. A Buddhista kolostorairól híres terület ilyenkor öltözik legszebb ruhájába. A fák aranyban és vörösben pompáznak, a folyók lerakták hordalékukat és türkizkékben festik meg a tájat, ami önmagában is mesebeli. Minden évben ilyenkor érkezünk, szinte már minden idegen elvonult, csak a nyugalom és spiritualitás járja át a hegyeket.

Indulás előtt fotós csapatunk egyik legfontosabb feladata, hogy az utazáshoz optimalizálja felszerelését, figyeljünk arra, hogy minden felesleges dolgot hagyjunk otthon. Mindig nagy kérdés, hogy vigyünk e állványt, mekkorát, mikor fogjuk igazán használni, megéri e egyáltalán elvinni?

A válasz természetesen igen. Nagy, stabil állványt nem viszünk már nagyon rég, súlya, mérete komoly hátrány egy utazónak, túrázónak. A kisebb tudjuk kompromisszummal jár, de talán sikerül megtalálni a megfelelőt. Mindkét Manfrotto elég kicsi és kompakt ahhoz, hogy utazótáskámban is könnyen elfért, súlya sem akkora, hogy ezzel a repülőkön előírt szűkös határba jelentősen beleszólna. Minthogy régi motorosok vagyunk tudtam, hogy mikor fogjuk használni őket, mikor lesz biztosan szükségünk rájuk.

fotótúra, manfrotto, állvány, kincseskamera, Ladakh

Az első amit kipróbáltam, az a túrabot volt. Azért nem monopodnak hívom, mert elsősorban túrabotként funkcionál, ez csak bónusz, hogy egylábú állványként is használható. Piros, kék, zöld színben is kapható, igazodva a mai eltúlzott túradivathoz. De lássuk használatban:

2,5 kilóig terhelhető, ami a legtöbb amatőr gépnek elég és még a profibbak is használhatják egy kisebb telével is DSLR gépükkel. Súlya mindössze 400 gramm. Az állványt az első kihúzásra, lendületből, rögtön három részre szedtem, majd jobban megvizsgálva látható volt a stop felirat a szekciók rögzítéséhez. Ennél elfordítva egy biztos rögzítést kaptam, ami később sem viccelt meg többet és könnyen oldható volt. A csukott állásban 60cm-es bot 132cm-ig kihúzható. Végén fémtüskével ellátott, végtartozékaival akár hóban is jól szolgálhat. A markolatán csuklópánt biztosítja a stabil fogást, a gépet a felhajtható kupak alatt található csavarnál rögzíthetjük.

fotótúra, manfrotto, állvány, kincseskamera, Ladakh

Tájképeknél próbáltam a 70-200-as telémmel, természetesen az obi állványcsavarjánál rögzítve. Erre mindig nagyon figyeljünk, mert ha rossz súlypontba helyezzük, akkor csak az ellenkezőjét érhetjük el. Belső térben már korlátozottabb a használata, néhány kép telével biztosabban megfogható, de a mozgásban inkább hátráltat, mint segít. Ennek ellenére, meghúzódva egy sarokban, csendben, észrevétlenül készíthetünk vele portrékat pl. szerzetesekről.

fotótúra, manfrotto, állvány, kincseskamera, Ladakh

Legnagyobb szolgálatot mégis mint túrabot tette, kímélte térdeimet a sok kolostorlépcsőn és segített a túrázásoknál. Igen hasznos volt, máskor is viszem magammal!

fotótúra, manfrotto, állvány, kincseskamera, Ladakh

BeFree Tripod-unkat először az éjszakai felvételeknél vetettem be, később tájképeknél is próbáltam kevesebb fénynél, illetve a panoráma képek készítésénél volt igazán nagy haszna.

fotótúra, manfrotto, állvány, kincseskamera, Ladakh

A szintén több színben kapható állványt kifejezetten utazóknak gyártották. Ez az állvány jó választás lehet még túrázóknak, fotósoknak vagy bárki másnak, aki könnyű súlyra és kis helyigényre törekszik. Ebben a kategóriában most már nagy a verseny, pedig néhány éve még nem igazán találtunk megfelelő útitársat. Próbálkoztunk több állvánnyal, de egyik sem volt az igazi. A tényleg kicsiny, összecsukva mindösszesen 40cm-es állvány, kinyitva már 142cm és összesen 1,4kg. A karbon változata pedig még 30 dekával kevesebb, ezért viszont én már több pénzt nem adok!:)

fotótúra, manfrotto, állvány, kincseskamera, Ladakh

Kézbe véve gyorsan rájöttem a trükkökre, hogyan nyílnak a lábak és fordul a középoszlop a kicsi, de stabil gömbfejjel. A lábakat 51, illetve 21 fokos szögben nyithatjuk, valamint a középoszlopot több állásban mozgathatjuk, makro fotók készítésére is alkalmas. Ami nagyon hiányzik az a kampó, amire a stabilitás miatt még súlyt akaszthatunk. Ezt nem értem miért felejtették ki, ennél az állványnál különösen indokolt a használata. A kis súlyért és méretért cserébe nagyon oda kell figyelnünk arra, hogyan használjuk. Én egy Canon 5D Mark III-al és főleg a 2,8/24-70L, illetve a 2,8/70-200L új objektívjeivel használtam. Mindkettőnél szükség volt plusz súlyra (hátizsák), tükörfelcsapásra, hogy biztosan éles képek készüljenek. Jól kell eltalálni a terpesztést, illetve játszhatunk még a magassággal, középoszloppal lényeg, hogy stabil legyen és leálljon a rezgés. Kompromisszumokkal és odafigyeléssel jó választás lehet ez az állvány is.

fotótúra, manfrotto, állvány, kincseskamera, Ladakh

fotótúra, manfrotto, állvány, kincseskamera, Ladakh

Összességében elégedett voltam mindkettővel kár, hogy a középoszlop nem használható monopodként is. Bár lehet, hogy abban az esetben már nem lehetne az első ha a konkurens termékek súlyát és méretét nézzük. Akinek csak túrabot kell, annak pedig mindkét kezébe kell, így jogos a két termék. Figyeltek a fogásra, minőségre, használatra, egyszóval hozza mindkettő a megszokott Manfrotto minőséget. Jövőre újra együtt folytatjuk!
A termékről közelebbi képeket, specifikációkat bővebben a Manfrotto oldalon olvashatunk. Az állványokat a Fotoplus-tól kaptuk tesztelésre, kipróbálásra.

Képben: a Travel Photographer of the Year 2015

Megérkeztek az idei győztes úti fotók a “Travel Photographer of the Year” versenyről. Kiváló fotográfiákat láthatunk abból a műfajból, amiben a Kincseskamera is „utazik”. Ezen a versenyen bárki részt vehet a világon, legyen az teljesen amatőr, vagy profi, még mobilos kategóriában is lehet pályázni, nem alaptalanul. A mi hitvallásunk is, hogy a kép ereje a pillanat erejében rejlik, készüljön az bármilyen eszközzel, lényeg, hogy beszéljen!

A nemzetközi zsűri tagjai: Michael Pritchard a Royal Photographic Society főigazgatója, a kalandor, természettudós és vadvilág filmrendező, Catherine Kappan és az utazói fotós, Richard Dunwoody. Több mint száz országból pályáztak, különféle kategóriákban az utazás, fotózás szerelmesei. Az idei abszolút győztes, az év utazó fotográfusa Marsel van Oosten holland fotográfus lett.

Egyik kedvencünk, Louisianaban készült fekete-fehér képe egy kajakosról, aki ciprusfák között evez az Atchafalaya medencében.

fot—tœra, Kincseskamera, fot—s tœra

Másik díjazott képén két nagy pelikán látható, amit egy hajón készített az Atlanti óceánon. A zsűri erős, nyomatékos, grafikai stílusa miatt emelte ki a szép szürkeárnyalatokra épülő, kompozíciójában is ütős képet.

fot—tœra, Kincseskamera, fot—s tœra

A fiatal fotósok kategória győztese a 18 éves Chase Guttman, aki pásztorokat kapott lencsevégre a lesothoi Semonkong falu melletti sziklás vidéken.

fot—tœra, Kincseskamera, fot—s tœra

A szintén 18 éves Spencer Cox izlandi sorozatának képe lett a fiatal fotósok egyik kategóriájának győztese. A fiú 15 éves kora óta a napkelték szerelmese.

fot—tœra, Kincseskamera, fot—s tœra

Szellemesen beállított kép egy helgolandi alagútban készített, a “Moment in Light” kategória győztese, Uli Kunz képe.

fot—tœra, Kincseskamera, fot—s tœra

Monochrom kategóriában készült a portfólió egyik legjobb, megrendítő képe, amit Timothy Allen (UK) lőtt  egy szeméttelepen Kenyában, Mombasaban.

fot—tœra, Kincseskamera, fot—s tœra

Nekünk is tetszett az etiópiai tevekaravánt ábrázoló kép, amit Joel Santos lőtt és a víz kategóriájában nyert.

fot—tœra, Kincseskamera, fot—s tœra

Az idei versenyen bevezették a mobil telefonokkal készített fotók kategóriáját. A győztes Edgard de Bono, iPhone-val készített képe lett, amit Nigériában, Benin városában lőtt.

fot—tœra, Kincseskamera, fot—s tœra

Az Arcok, emberek, találkozások különdíj érdemese, Ly Hoang Long (Vietnám). Ez a kép Hung Yen tartományban készült, mikor egy vietnami férfi halas bambuszkosarakat szállított kerékpárján, kihasználva annak minden kapacitását.

fot—tœra, Kincseskamera, fot—s tœra

Ugyanez a kategória nagyra értékelte Sue O’Connell (UK) fotósorozatát, amit egy kolostorban készített Myanmarban.

fot—tœra, Kincseskamera, fot—s tœra

A nyertesek teljes sorozatait és további képeket a TPOTY hivatalos oldalán láthatjátok. A róluk szóló kiállítást pedig nyáron láthatjuk élőben a Museum of London Docklands-ben, ami az elmúlt négy évben mintegy 178.000 látogatót vonzott.

Az utazó fotográfus

Kedves Olvasó!

Blog bejegyzéseink célja, hogy egy különleges világba, a mi világunkba kalauzoljunk téged. Ez a világ nagyon izgalmas és sokrétű, ezért megpróbáljuk több oldaláról megközelíteni és rátekinteni. Szeretnénk cikkeinkkel a legapróbb részletekre is kitérni, mankókat adni, segítve ezzel felkészülésedet egy újabb kalandra. Célunk, hogy átadhassuk tudásunkat és arra ösztönözzünk, hogy Te is elindulj a felfedezés útján.

A tapasztalás, a megismerés és tökéletesedés egyik legjobb lehetősége és színtere az utazás. Az utazás egy próba, egy kihívás. Az utazó mindig tart valami felé, keres valamit, megtartva gyermeki rácsodálkozását e kincsekkel teli világra. A fotográfus segítségül hívja az eszközét, médiummá válik, hogy továbbíthassa üzenetét. Az utazó fotográfia mindez együttvéve. A világ leképezése belső szemünk által. Utazó fotográfusok azok az emberek, akik szenvedélyüket, hobbijukat az utazással összekapcsolva élik meg, fontosnak érzik, hogy képileg is megörökítsék élményeiket maguk, illetve mások számára.

Az utazó fotográfus nem összekeverendő a fotózó turistával, “küldetése” messze túlmutat ezen. Életvitelükben nem elsődleges sem a fotózás, sem az utazás, mindkettőt egyszerre mívelik és élik meg. Amellett, hogy nyitottak a világra és ismereteiket próbálják bővíteni más tájak és kultúrák értékeivel, megpróbálnak maguk is értéket teremteni. Ennek különböző színjei és kiteljesedései vannak. Biztosan sokan magukra ismertek e pár mondat olvasása után. Vannak, akikre tökéletesen illik a leírás és vannak olyanok, akikben megvan a vágy, hogy azzá válhassanak.

Most megpróbálok az utóbbiakhoz szólni. Nem kell több hozzá, mint egy felismerés, egy mondat: igen, ezt szívesen csinálnám, ez az, amiben talán ki tudnám teljesíteni magam. Nem kell ehhez gyökeres változásokat véghezvinni, egyszerűen be kell építeni az életünkbe. Nagyon sok ember szenvedélye az utazás és a fotózás is, mégsem tudja érdemben összekapcsolni. Utazgatásai alatt érzi, hogy ott volt a téma is és ő is, mégsem született meg a várva várt eredmény. Hiába fizette meg a legdrágább utat, hiába vásárolta meg a legdrágább felszerelést, mégsem hozta haza azokat a csodálatos képi emlékeket, amit rögzíteni szeretett volna. Mi is lehet ennek az oka?

Az utazások zöme alkalmatlan a fotózásra, nem alkalmazkodnak a fotózás valódi igényeihez. Sokan felismerték már, hogy a családi utazások alatt soha nem tudnak érdemben fotózni, általában nem megfelelőek a körülmények, a fények és legfőképpen a másokhoz való alkalmazkodás nehezíti a fotózást. Gyakran a fotófelszerelés túlméretezése veszi el a kedvét az utazónak az állandó cipekedés miatt, vagy rosszul összeállított fotósfelszerelés kelt hiányérzetet az emberben. A másik fontos probléma, hogy a tudásunk nem egyenlő a fényképezőgép tudásával.

Az emberek többsége nem szívesen vág neki egyedül az ismeretlennek, többségében együtt szeretjük megélni az élményeket, a pillanatokat. Sokan megpróbálnak barátilag összeállni és megszervezni egy-két fotós túrát, hogy hódolhassanak szenvedélyüknek. Általában egy személy vállalja magára a szervezés igen nehéz és időt igénylő feladatait, ezért ez annyira megterhelő, hogy ezért előbb vagy utóbb elhalnak ezek a baráti kirándulások is. Mindezek miatt könnyen elveszthetjük érdeklődésünket és mondatunk csak csupán álom marad.

Az utóbbi években megjelentek hazánkban is a nyugaton már ismert, szervezett keretekben működő fotó workshopok, fotótanfolyamok, szakosodott fotós túrák. A jó fotóstúrák akkor működnek, ha az utakat olyanok szervezik, akik maguk is ízig-vérig utazó fotográfusok. Az utakat komoly feltáró munka és szervezés előzi meg, fontos a pontos terepismeret és tapasztalat az adott helyen, kultúrában, valamint a biztonságos háttér.

Ezek az utak a fotózásnak vannak alárendelve, hogy a résztvevők kiélhessék szenvedélyüket és igazi utazó fotográfussá válhassanak. Mindenkinek lehetősége van a szakmai fejlődésre, akár kezdő szintről is. A napi programok mindig alkalmazkodnak a fényekhez és történésekhez. A cél, hogy gyönyörű képeket hozzunk haza és megtanuljuk azokat a technikákat, fogásokat, amivel mindezt elérhetjük. Itt lehetőségünk nyílik több téren is tudásunk, ismereteink bővítésére, más kultúrák megismerésére, eszmecserére és egy különleges kikapcsolódásra a mindennapi életünkből. Ez a fajta élmény, tudás és tapasztalás segítheti a további fejlődésünket. Az itt szerzett tapasztalatainkat tudjuk később beépíteni akár társas, akár egyéni útjainkba.

A cikkeinkben megpróbálunk minél több szakmai segítséget adni mind a technikai felkészülésre, utazó felszerelésünk kialakítására, ami nem csak a fotózáshoz köthető. Megpróbálunk minél több kulturális fröccsöt is átadni, hogy ne a teljesen ismeretlenbe csöppenjünk be, hogy felizgassuk tudásvágyunkat akár egy igazi időutazásra. Reméljük, sikerül érdekes és hasznos információkkal segítenünk, ha teheted, kísérj bennünket figyelemmel folyamatosan facebook oldalunkon vagy honlapunkon.

KINCSEK A POGGYÁSZBAN

Mérlegen az első indiai fotóworkshopunk

Egyedül felfedezni Indiát, áttörni azon a felszínen, ahol több mint egymilliárd ember él, igencsak embert próbáló feladat. Más kultúra, más léptékek, más értékrend, a nyugati ember számára egy másik világ. 2012. novemberében csatlakozott hozzánk tizenegy fotós, hogy felfedezze India egyik legszínesebb szegletét, Rajasthant.

Gondosan felépítettük az útitervet,hogy a legjobb időben, a legjobb helyeken fotózhassunk. Jodhpur, a kék város mesebeli utcái, a Thar sivatag aranyvárosa, Jaisalmer, a Pushkari tevevásár, a Divali (fény ünnepe) segített visszacsöppenni a múltba, részesei lehettünk az évezredeken átívelő tradícióknak, amik máig változatlanul élnek és egyedülállóak a világon. Célunk az volt, hogy fotósaink ráérezzenek India hangulatára és értékes fotográfiákkal térjenek haza, olyanokkal, amik közvetítik azokat az értékeket és élményeket, amiért odautaztunk, ugyanakkor megállják helyüket egy magazinban vagy akár a falon is. Ebben a galériában kiderül, sikerült-e.

Túránk résztvevői az élet teljesen más területeiről érkeztek, a profi fotósok mellett informatikus, cégvezető, köztisztviselő, orvos is csatlakozott hozzánk hobbi fotósként, sőt akadt, akinek a kezébe először került tükörreflexes gép. Egyetlen dolog volt közös bennük, azelőtt egyikük sem járt Indiában. És India csodás ragasztóanyagnak bizonyult, e heterogén kompánia a két hét alatt takaros csapattá kovácsolódott: werk képek rólunk.

Valamikor itt, Indiában volt földünk kultúrájának bölcsője, ami még mindig olyan erős rezgéssel bír, hogy a mai napig eljut az emberekhez. Ez az a vonzerő, amiért évről-évre nekivágunk! Legtöbben egészen más csomaggal érkeznek haza, utólag jönnek csak rá, mit is kereshetettek ott. Erről túratársaink így vallanak.